2020. november 5.
A Gyűjtemény története visszanyúlik 1969-ig, amikor a Magyar Televízió megrendezte a Fekete-fehér, igen-nem című helytörténeti vetélkedőjét Budapesten. A vetélkedősorozatot Vitray Tamás vezette, és egész főváros megmozdult rá. A kőbányai lakosok által, a vetélkedő kapcsán összegyűjtött történelmi tárgyak, emlékek és történetek képezik a mai Helytörténeti Gyűjtemény alapját.
“Egyszerre vagyunk tudásbázis és a Kőbányát szeretők számára agóra, olyan találkozási pont, ahol egy jót lehet beszélgetni a régi Kőbányáról, ki-ki szabadidejét kellemesen eltöltheti.” – mondja büszkén Verbai Lajos, a Gyűjtemény vezetője.
2019-ben, hosszas előkészítő munka után, a Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény elnyerte végső színhelyét, a Füzér utcai, teljesen felújított műemlék épületben. Kőbánya, Budapest X. kerületének történetét itt érdemes kezdeni…
Rákos-mező a középkori Magyarország számos országgyűlésének és hadra kelésének egyik elsődleges helyszíne volt, amely a rajta átfolyó Rákos-patakról kapta a nevét. A gyűlések központi része a kőbányai Királydomb lehetett, mely a mai Nagyicce utca környékén található.
Többek között itt választották királlyá Károly Róbertet és II. (Jagelló) Ulászlót, Hunyadi János pedig itt lett az ország kormányzója.
Napóleon, a magyarokhoz intézett kiáltványában ezt írja:
Gyülekezzetek azért össze Rákos mezejére, régi Őseitek szokása szerint; tartsatok ott igaz nemzeti gyűlést!
Bővebben: nemzeti emlékhely lesz a Királydomb
Már a kora középkortól volt szőlő Kőbányán, de az itteni szőlőtermesztés és borkészítés virágkorának kezdete a törökök kiűzésének idejére esik.
A bányászat megszűnése után a bányajáratok egy ideig üresen álltak, majd borászati célokra hasznosították. A mai Óhegy és Újhegy dombos területein jelentős szőlőföldek voltak. A pesti szőlőültetvények 80%-a mai Kőbánya területén helyezkedett el. A pestiek kellemes kirándulóhelynek tartották a korabeli Kőbányát, szép borvidékkel.
A szőlőtermesztésnek egy filoxéra (szőlőgyökértetű) járvány vetett véget. Kőbányán számos utca neve, illetve a Csősztorony őrzi az egykori szőlőtermesztés emlékét.
Jelentős szerepe volt Kőbánya történetében a téglagyártásnak. Az Óhegy aljában kitűnő agyagot bányásztak már a XVIII. század végétől. Kőbányán az első téglagyárat 1838-ban létesítették, mivel a pesti árvíz által károsodott épületek helyreállítása miatt rendkívül megnőtt az építőanyag iránti kereslet. 1873-ban már 11 téglagyár és cserépüzem működött. A későbbiekben kibővült a termékek köre: csempét, porcelánt, valamint étkészletet is készítettek.
1987-re kifogyott a kibányászható agyag, ezért megszűnt a termelés.
Kőbánya elfelejtett nevezetességei közé tartozik a sertéshizlalás és sertéskereskedelem.
A vasút története szorosan összefügg a sertéstenyésztés fellendülésével. A cegléd-szolnoki vasútvonal kiépülésével egyre több sertéskereskedő vásárolt telket a kőbányai (ma Kőbánya alsó) vasútállomás, a mai Mázsa tér környékén. Kőbánya ezen aranykorában több százezres sertésállománnyal rendelkezett, virágzó kereskedelmi központ volt.
A kőbányai sertéstelepnek olyan híre volt, hogy egyszer maga Ferenc József császár is ellátogatott. A legenda szerint nagyon meglepődött, hogy az itteni sertésólak mindegyikében fürdő medence volt kialakítva a sertések számára.
A sertéstenyésztésnek végül az 1895-ös sertésvész vetett végett.
A virágzó sertéskereskedelemnek az emlékét számos helyi utca és tér neve jelzi. A kőbányai iparvasút egyik vonala volt a mai 3-as villamos Bihari úti szakasza, amely mentén található a ma is álló Hizlaló vasútállomás.
További infó a Kőbányai Helytörténeti Gyűjteményről a korosi.org oldal Helytörténet menüpontjában található.
A Kőbánya értékei projekt szervezője és tulajdonosa az általánossuli.hu szerkesztője, a Perspektíva a Jövőért Közhasznú Alapítvány.
A projekt a MOL Helyi Érték Program támogatásával valósult meg.